Víz- és energiahiány: mennyire vannak veszélyben az adatközpontok?

A globális adatközpontok korában folyamatosan nő az üzemeltetéshez szükséges erőforrások iránti igény, miközben ezen a téren (is) kellemetlen helyzetet teremt a klímaváltozás. Mit tehetnek az üzemeltetők a feszültség csökkentéséért?

Az erőforrások korlátozott elérhetősége már napjainkban is érinti bolygónk számos régióját, időszakos vagy állandósult hiányuk sajnos már nem ritka kivétel, hanem mind inkább az új normává kezd válni. Néhány, a jelenleg leginkább érintett területeken fekvő ország adatközpontjának üzemeltetője felismerte, hogy a jelenség visszafogja vagy akár el is lehetetleníti a várható növekedést.

Délkelet-Ázsia datacenter-központja

A jelenség által egyik, igencsak érintett ország Szingapúr. A városállam területe ugyan nem nagy, de erősen törekszik arra, hogy az évtized végére vezető központja legyen a távközlési és adatközponti szolgáltatásoknak. Az ország ad majd helyet a 11 ezer kilométeres tengeralatti kábelhálózat, a MIST1 egyik termináljának, ami Szingapúrt Mianmarral és Indiával köti össze. Ezzel tovább bővül azon tengeralatti kommunikációs hálózatok köre, melyek számos más, délkelet-ázsiai nemzet mellett Szingapúrt is érintik.


Az éghajlati sajátosságokból adódóan a helyi adatközpontok domináns hűtési megoldása vízhűtéses alapokon (WCC és hagyományos hűtőtornyok) nyugszik. Ha Szingapúr el akarná érni az adatközponti infrastruktúrák lendületes bővítését (3 GW IT terhelést), akkor az összes édesvízkészletének közel 10 százalékát felemésztenék a szerverfarmok. Ez beláthatatlan feszültségekhez vezetne a vízre vágyók népes táborával.

Ennek tükrében kell értelmezni azt a 2019-es döntést, melyben a helyi vezetés megtiltotta új adatközpontok létesítését, illetve a már üzemelők sem kaphatnak újabb földterületeket. Ezzel a piaci szereplőket hatékonyabb, energia- (PUE) és víztakarékosabb (WUE) megoldások gyorsított alkalmazására ösztönzik a helyi törvényalkotók.

De mi a helyzet hazánkban?

Magyarország szerencsére sokkal jobb helyzetben van az energia és a vízellátási szempontokat figyelembe véve, az IT tekintetében fejlett országok némelyikével - például a fent említett Szingapúrral vagy Izraellel – szemben. Katona Gergely, az Invitech adatközpontjának vezetője szerint itthon egyelőre nem kell tartanunk a vízhiánytól, és ennek több oka is van. Egyrészt hazánk vízellátottsága jó (még ha az ország vízbázisát adó források jelentős része határainkon túl is található), másrészt a vízalapú hűtéseket jóval korlátozottabban használják a honi adatközpontokban. A magyar datacenterek tipikus folyadékhűtési megoldásai ugyanis zárt rendszert alkotnak, tehát abból a környezet felé vagy a környezet irányából nem áramlik víz.

Mindazonáltal a vízkészlet megóvását minden felelős piaci szereplő – így az Invitech is – figyelembe veszi szolgáltatásainak kialakítása és üzemeltetése során. Ugyanez igaz az energiahatékonyságra, mely nem csupán a környezet védelme miatt fontos szempont. A várhatóan idén is emelkedő energiaköltségek miatt ugyanis mára versenyképességi kérdéssé vált az adatközponti szolgáltatások energiahatékonysága, mutatott rá Ökrös Imre, az Invitech Infrastruktúra és társszolgáltatók üzletágának műszaki igazgatója.

A szingapúri adatközpontokban teljesítő megoldások alkalmazása az itthoni viszonyok között sok esetben gazdaságilag nem életszerű. Annak ellenére sem, hogy míg egy évtizede 32 Celsius fokos külső hőmérséklettel tervezték az adatközponti hűtéseket, addig mára inkább 40-42 Celsius fokra kell méretezni. És még az sem ösztönzi a hazai szerverparkokat az aktív vízhűtés széleskörű felhasználására, hogy az adatközponti infrastruktúrát alig egy-másfél évtized alatt teljesen cserélni kell, hatékonyságnövelési célokból.

Az okok?

A válasz egyszerű: a régiós klíma és az ügyféligények miatt alakult ki ez a helyzet hazánkban. Míg például Skandináviában el lehet tekinteni a kompresszoros hűtéstől, hiszen ott a hideg levegő és víz közvetlenül felhasználható, addig Magyarországon ez csak korlátozottan, a téli hónapokban járható út. A közvetlen szabadhűtésmódszer pedig sem a belső tér tisztasága iránti igény, sem tűzvédelmi szempontokból nem optimális megoldás. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy országunkban egyre közelebb kerülünk a klimatikus viszonyok keretei között elérhető maximális hűtési hatékonysághoz, vagyis ahhoz a fizikai határhoz, melynek átlépése sem a jelenlegi, sem a már látható, közeljövőben bevezethető technológiákkal nem tűnik átléphetőnek. Hatalmas áttörések tehát már nem várhatók, a további fejlődésnek pedig ára van: az egységesített hardverkörnyezet és/vagy az ellátásbiztonsági szintek leszállításával érhető el nagyobb mozgástér.

Figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy a magyar adatközpontok heterogén szerverparkoknak adnak helyet. Vagyis nem egy-egy óriási szolgáltató – mint például a kriptobányászfarmok vagy a közösségi hálózatok központjai – egy kaptafára készített kiszolgálóit kell üzemeltetni, melyek hűtése és energiával való ellátása könnyen és hosszú időre méretezhető. Ehelyett kisebb-nagyobb vállalatok és szervezetek IT központjait hosztolják és azok nehezebben definiálható, sokkal változatosabb igényeinek tesznek eleget a hazai szerverközpontok.

Az energiahatékonyság javítását folyamatosan szem előtt tartó Invitech esetében a kereskedelmi adatközpontok közül bizonyos esetekben kimagaslóan energiahatékony alaptechnológia adott, erre építkezve pedig szinte bármilyen speciális igény kiszolgálható. A hazai vezető adatközponti szolgáltató ugyanakkor a magas biztonságot, tartósságot és a minél magasabb üzemidő biztosítását tartja elsődleges céljainak, igazodva ügyfelei elvárásaihoz. Infrastruktúrája így teljes mértékben adaptálódott a magyar piac adatközponti megoldásokat kereső szervezetének hibridfelhős környezetéhez.