IPv4: ezért lett kevés 4,3 milliárd IP cím

Az IPv4, IPv6 és internet protokoll kifejezések nem tűnnek különösebben izgalmasnak, pedig érdekes történet rejlik mögöttük.

Legtöbbször megelégszünk azzal, hogy képesek vagyunk használni egy eszközt, az már nem fontos, hogy a működésének hátterét is átlássuk. Az internet technológiájára különösen igaz ez. Ha szóba kerül a téma, akkor összetettsége és informatikai zsargonja miatt sokan úgy reagálnak rá: “nekem ez kínai”.

Amikor az ötvenes években megszülettek az első számítógépek, hamar felmerült a kérdés: hogyan lehetne információcserére alkalmas hálózatot alkotni belőlük.

Ehhez először is szükség volt egy egységes kommunikációs szabványra. Egy olyan digitális nyelvre, amit minden, a hálózatba kötött számítógépnek ismernie kell, ha “kommunikálni” akarnak egymással. Így született meg az internet protokoll, avagy IP, ami a komputerek közötti adatcsere szabályait rögzíti. Az IP azóta számos verziót megért, de mind a mai napig ez az internet alapja.

IPv4: ezért lett kevés 4,2 milliárd IP cím | Invitech Solutions blog

Ez a protokoll természetesen sok mindent szabályoz, de egyik legfontosabb alapköve, hogy minden eszköznek, ami az internetre kapcsolódik, egy egyedi azonosító számot (IP címet) kell kapnia. Ez alapján lehet vele kommunikálni, adatokat küldeni neki, vagy éppen kérni tőle.

Az évtizedek során a netre kapcsolt komputerek száma egyre nőtt, amire az IP újabb verziói természetesen tekintettel voltak. Amikor a 80-as évek végén az internet protokoll negyedik verzióját kialakították, egy olyan címtartományt hoztak létre, ami közel 4,3 milliárd IP cím kiosztását tette lehetővé.

Miért éppen ennyit? Nos, a számítógépek bináris alapon, azaz kettes számrendszerben dolgoznak: számukra az információ legkisebb egysége az igen vagy nem, nulla vagy egyes. Ezt hívjuk egy bitnek. Minél több bitet használunk, annál több információt tudunk tárolni. Az IPv4 megalkotói 32 bitnél húzták meg a határt, ezáltal 232-en, azaz 4 294 967 295 IP cím lett a világhálóra kapcsolható komputerek számának felső határa.

A mérnökök akkor még álmukban sem gondolták volna, hogy az internet elképesztően felgyorsuló növekedése miatt ez a készlet két évtizeden belül el fog fogyni. Nem látták előre a tableteket, az okostelefonokat, az okosórákat, és a netre kapcsolódó egyéb kütyüket. Így aztán a világ különböző részein 2011 és 2015 között szépen sorban elfogytak az IPv4 által kiosztható IP címek.

A trendek ismeretében az Internet Engineering Task Force (IETF) már 1998-ban megkezdte a felkészülést a további bővíthetőségre a 128 bites, azaz nagyságrendekkel nagyobb kapacitású IPv6 kidolgozásával. Ennek bevezetését mindenki igyekezett a lehető legtovább kihúzni, mert a legújabb protokoll visszafelé nem kompatibilis az IPv4-es szabvánnyal. Ez az oka, amiért jelenleg az IPv4-es és IPv6-os rendszerek párhuzamosan működnek az egész világon.

A történetnek ezzel még nincs vége: jön az IoT, vagyis az internethez kapcsolódó hétköznapi eszközök világa (a hűtőszekrénytől a gázóráig), nagy ütemben fejlődnek az önvezető autók, a robotok és az űrutazás is, és az biztos, hogy ezeken a területeken is újabb és újabb IP címekre lesz szükség. Becslések szerint 2020-ra 40 milliárd eszköz csatlakozik majd a világhálóra. A kérdés csak az, ismét gyorsabb lesz-e az internet bővülése, mint ahogy most számolunk vele.

Érdekesnek találta a bejegyzést? Értesüljön aktuális tartalmainkról rendszeresen! Találkozzunk a Facebook-on is!