Az internet 50 éve – 1969: kapcsolatteremtés
Gondolta volna, hogy a holdraszállás, Woodstock és a Beatles utolsó koncertjének évében született meg az internet?
Bizony, 1969-ben küldték az első üzenetet az ARPANET-en, a világháló elődjén, ami aztán az internet technikai magja lett.
A harmadik betű leütése után összeomlott
Az első, történelmi online kapcsolat 1969. október 29-én, 22:30-kor jött létre, mégpedig a Kaliforniai Egyetem, Los Angeles (UCLA) és a Stanford Research Institute (SRI) egy-egy számítógépe között. Leonard Kleinrock professzor kísérletképpen betűket gépelt be, de nem kapkodta el. Egyesével megállt, és telefonon megkérdezte a túlsó oldalon ülő kollégát, hogy az adott betű megjelent-e a képernyőjükön. Az első két betűnél tökéletesen működött minden, a harmadiknál azonban lefagyott a rendszer.
Akkor még jobban örültünk a kvarcórának
A tudósok nyilván tudták, milyen nagy áttörést értek el, de a világ még nem sejtette, hogy éppen egy új technológia korszak vette kezdetét, ami óriási hatással lesz az egész bolygó társadalmi, gazdasági és kulturális életére. Az emberek más dolgokra figyeltek, hiszen 1969-ben számos egyéb korszakalkotó dolog történt, ami nem csak évtizedekkel később, hanem ott és akkor éreztette a hatását.
Az Apollo 11 küldetés keretében először lépett ember a Holdra Neil Armstrong és Edwin 'Buzz' Aldrin személyében. Woodstockban több mint 350 ezer ember hallgatta a korszak sztárjait. A Beatles az Apple Records épületének tetején tartotta meg utolsó publikus. Ebben az évben debütált a Boeing 747-es „jumbo” és ekkor tartották a hangsebesség felett közlekedő utasszállító, a Concorde első tesztrepülését is. A Seiko piacra dobta a Quartz órát. Az Egyesült Államokban üzembe állt az első ATM bankautomata. Sikerrel hajtották végre a világ első szemátültetését. A televízióban először került adásba a Monty Phyton és a Szezám utca. A mozikban pedig olyan filmek futottak, mint az Easy Rider, Funny Girl, Butch Cassidy and the Sundance Kid, True Grit és a Midnight Cowboy.
Mint egy bűvésztrükk: feldarabolt és újra összeálló adatok
Természetesen ahhoz, hogy az ARPANET létrejöhessen, számos korábbi kutatás sikere kellett. Már az ötvenes években felmerült a nagy területet lefedő számítógépes hálózatok (Wide Area Network - WAN) ötlete. Az USA védelmi minisztériuma a 60-es években több megbízást is adott ilyen hálózatok építésére. Mivel katonai szempontok alapján kellett dolgozni, nem csak a komputerek közötti kommunikáció volt kihívás, hanem az is, hogy a hálózat akkor is tovább működjön, ha egyes elemeit mondjuk lebombázzák.
Donald Davies 1965-ben dolgozta ki, és 1967-re a gyakorlatban is megvalósította a csomagkapcsolt adatátviteli rendszert. Ebben az adatokat kisebb csomagokra bontják, ezek különböző útvonalakon jutnak el a címzetthez, ahol a csomagokból újra összeáll az eredeti információ. Vagyis az adatátvitelhez nincs szükség központi vezérlésre, és az adatáramlásnak nincs előre meghatározott útvonala. Ez egyrészt biztonságos, mert az adatok akkor is célba érnek, ha közben akár több számítógép is kiesik a rendszerből, másrészt pedig ez a működési elv könnyen skálázhatóvá, bővíthetővé teszi a hálózatot.
Az ARPANET erre a megoldásra építve hozta létre az internetworking technológiát, ami létező számítógépes hálózatok között tudott kapcsolatot teremteni, úgynevezett hálózati csomópontokon (network node) keresztül. 1969 végére az ARPAnet már négy egyetem hálózatát közötte össze, majd gyorsan növekedett tovább. De ez már egy másik történet, amiről cikksorozatunk következő részében fogunk beszámolni.